utálom. feladom. de nem mondhatom hogy "rendben van", mikor érzem és tudom hogy nem jó így....
utálom hogy hibázok, de még jobban utálom hogy életem eddig legnagyobb hibáját nem tudom helyrehozni. hiába próbálkozok, egyszerűen nem megy. nincs semmilyen esély rá és ez hihetetlenül irritál. mert tényleg keményen próbálnám valahogy helyrehozni de esélyt se adsz rá. de tudod mit? nem értelek. ha valaki elkövet egy hibát akkor kész, elkövetted és innentől kezdve nem vagyok rád kiváncsi és eltünök? nem hinném. tudod mit? szép dolog ha valaki sajnálja a bűnét, de az igazán szép és érdemlegesen fontos dolog az ha valaki megpróbálja helyrehozni, és a bűnbánat. és én tényleg nem vagyok az a fajta aki egy „bocsival” elintéz mindent. bár igaz, joggal hiszed hogy semmit nem tudsz rólam de ez nem igaz. és most tudatosult bennem hogy én ezt tényleg nem tudom helyrehozni.
minden lehetséges mert csak akarni kell? ez hazugság. ha valaki nem akar, akkor soha nem fog megbocsátani és ez ellen semmit nem tudok tenni ha te ennyire eldöntötted. sok mindenre rájöttem, de sajnos túl későn. de most akkor tényleg elkell kezdenem beletörődni hogy te sohasem fogsz megbocsátani és csak elfelejtesz. őszintén sajnálok mindent, mert mást már nem tudok tenni hiába tudnék tombolni a tehetetlenségtől. mert te tényleg nem fogsz sohasem megbocsátani, ugye..? :(
és ezzel diszkréten befejeztem blogger pályafutásomat. ^^
http://www.youtube.com/watch?v=l6l8TUK4bPw&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése