lezártam a múltam. ehhez az kellett hogy megismerjek egy olyan fiút akinek hatalmas szíve van és azt hiszem hogy tényleg nem szabad megbízni pár emberben de benne megszabad… annak ellenére hogy tudod mit Csabika?
igen, hazudtam. de te is.
hibáztam és még rengeteget is fogok, de ez már csak másnak fog „betenni” egy újabb „én soha nem hagylak el” embernek…
tudod mit? lehet hogy neked most fájt, de nekem egész nyáron fájt és most napról-napra jobban fáj. de nem csak én hazudtam, mert te is olyan srác lettél aki nem fogja fel a szavak jelentését. olyan szavakkal dobálózni amik ennyire fontosak nem szabad mikor tudod hogy eldobsz engem és az emlékeket mert a választásod az hogy „soha többé”. igazából soha nem gondoltad komolyan igaz? nem mondhatod hogy nem tudsz rám haragudni, ha utána a cselekedeteiddel az ellenkezőjét mutatod. olyan könnyen töröltél a szívedből vagy az életedből ahogy msn-ről és facebookról? vagy soha nem is szerettél…?
kiváncsi lennék melyikőnk hazudott többet. én hazudtam magamról, de te az érzéseidről…talán még saját magadnak is.
neked tényleg ennyire volt csak fontos? tényleg ennyire jelentéktelen hogy ilyen egyszerü a felejtés?
tudod egy valami soha nem ment, hazudni az érzéseimről. ha beszélgetsz valakivel valahogy az érzéseidet nem tudod megjátszani, legalábbis én ilyen ember vagyok.
a történet nem volt hazugság mert akarva-akaratlanul is kiadod magad és az életed. csak a személyek és a nevek voltak második. hidd el, annyira jó fantáziám nekem sincs.
tudod mit bánok a legjobban? hogy akinek fontos, igazán fontos lettél az én voltam. nem az a nemlétező személy féltett és aggódott érted vagy az értékrended miatt sőt soha nem is ő probált neked segíteni. én voltam a naív , hogy bevettem hogy talán nem csak én érzem úgy hogy ez a valami igaz dolog. de még így is te győztél- elérted hogy megbizzak benned. legközelebb ezt nem fogom megengedni senkinek, mert úgy látszik értelmetlen a „szeretlek, fontos vagy nekem, hiányzol nagyon” csak nekem jelentettek annyit, egyáltalán bármit is hogy csak akkor mondtam amikor úgy éreztem.
(tudod miért ironikus kicsit ez? mert ma egy nagyon kedves, jófej évfolyamtársam mondtam hogy azt hogy „te Bence én szeretlek mert mindig olyan aranyos vagy velem”, -„Az fasza. Én is szeretlek mert olyan kis aranyos vagy” és megöleltem. és tök jól elvoltam, mert azt hiszem többször kéne akkor nekem is használnom ezt a szót ha tényleg nem jelent olyan sokat mint amennyit én hittem…)
tudod mit? emlékszel hogy esélyt kértél volna hogy bizonyítsd hogy „mennyire szeretsz”? mondjuk ki hogy elcseszted.. mert ez vlt az. de legalább megtanultam hogy naív módon ne toleráljam mindenki hibáját, mert más sem fogja az enyémet. nem tudok a történeken változtatni, és csak annyit tudok tenni hogy őszintén, tiszta szívből sajnálom. remélem találsz valakit aki tökéletes és akinek neked se kell hazudnod azt hogy szereted.
mert tudod mit? talán még mindig reménykedem. de akkor ezentúl érvényes a soha többé és elfogom érni hogy ezentúl újra úgy tekintsek a srácokra hogy igen, ő is csak egy srác… és nem fogom akárki elött megnyitni a szívemet. : ) tudod mit? tényleg sérült voltam mikor elkezdtem veled beszélgetni, és nekem tényleg hiányzol mert megszerettelek mert rákellett jönnöm hogy talán mégse olyan igaz az hogy én nem akarok komoly kapcsolatot senkivel.. csak az a bajom hogy félek a kötődéstől, de mivel ez már megtörtént azt hiszem nyugodtan elkönyvelhetem úgy hogy ezt a félelmemet csak kikell dobnom a kukába, összeszednem a bolond kis szívem darabkáit és újra elkezdeni élni. : ) csak azt tudd hogy végül te mondtad ki hogy vége. kár hogy olyan átkozottul büszke vagyok, és nem tudom kimutatni az érzéseimet, és lehet hogy soha az életben nem fogod ezt már elolvasni. de ez akkoris fontos számomra. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése